MARIO R. CAPECCHI 1937-ben született Veronában, Olaszországban. B.S. diplomáját 1961-ben szerezte az Antioch College-ban kémia és fizika szakon, majd 1967-ben a Harvard Egyetemen biofizikából doktorált. Szakdolgozatában Dr. James D. Watson vezetésével a nonszensz szuppresszió mechanizmusainak elemzésével, a fehérjeszintézis beindításával, beleértve a formil-metionin tRNS mint a fehérjeszintézis beindítójának kimutatását, valamint a fehérje termináció mechanizmusaival foglalkozott. 1967-69 között Dr. Capecchi a Harvard Egyetem ösztöndíjasainak társasága (Society of Fellows) junior tagja volt. 1969-ben a Harvard School of Medicine biokémiai tanszékének adjunktusa lett. 1971-ben docenssé léptették elő. 1973-ban a Utah-i Egyetem biológiaprofesszoraként csatlakozott a karhoz. 1988 óta Dr. Capecchi a Howard Hughes Orvosi Intézet kutatója; 1989 óta a Humángenetika professzora a Utah-i Egyetem Orvosi Karán; 1993 óta pedig a Humángenetika és Biológia Kiváló Professzora. A Humángenetikai Tanszék társelnöke.
Dr. Capecchi leginkább az egér embrióból származó őssejtekben (ES) történő géncélzás fejlesztésével kapcsolatos úttörő munkájáról ismert. Ez a technológia lehetővé teszi a tudósok számára, hogy bármely kívánt gén mutációjával rendelkező egereket hozzanak létre. Ennek a technológiának az az ereje, hogy a kutató dönti el, hogy melyik gén mutálódjon és hogyan mutálódjon. A kutató gyakorlatilag teljes szabadsággal rendelkezik az élő egerek genomjában lévő DNS-szekvenciák manipulálásának módját illetően. Ez lehetővé teszi a tudósok számára, hogy részletesen értékeljék bármely gén működését az egér fejlődési vagy fejlődés utáni szakaszában. Kutatási területe az egér korai fejlődésének molekuláris genetikai elemzése, az emlősök idegi fejlődése, a humán genetikai betegségek egérmodelljeinek előállítása, génterápia, homológ rekombináció és programozott genomiális átrendeződések az egérben.
Dr. Capecchi a National Academy of Sciences (1991), az European Academy of Sciences (2002), az American Academy of Arts and Sciences (2009) és a National Academy of Medicine (2015) tagja. Számos díjat kapott, köztük a Bristol-Myers Squibb Award for Distinguished Achievement in Neuroscience Research (1992), a Gairdner Foundation International Award for Achievements in Medical Sciences (1993), a General Motors Corporation Alfred P. Sloan Jr. Award for Outstanding Basic Science Contributions to Cancer Research (1994), a German Molecular Bioanalytics Prize (1996), a Kyoto Prize in Basic Sciences (1996), a Franklin Medal for Advancing Our Knowledge of the Physical Sciences (1997), a Feodor Lynen Lectureship (1998), a Rosenblatt Prize for Excellence (1998), a Baxter Award for Distinguished Research in Biomedical Sciences (1998), a Helen Lowe Bamberger Colby and John E. Bamberger elnöki adományozott tanszék a University of Utah Health Sciences Centerben (1999), a Collège de France élettudományi előadása (2000), a Horace Mann Distinguished Alumni Award, Antioch College (2000), az olasz Premio Phoenix-Anni Verdi díja a genetikai kutatásért (2000), a spanyol Jiménez-Diáz díj (2001), a Pioneers of Progress Award (2001), az Albert Lasker Award for Basic Medical Research (2001), a National Medal of Science (2001), John Scott Medal Award (2002), Massry-díj (2002), Pezcoller Foundation-AACR International Award for Cancer Research (2003), Wolf Prize in Medicine (2002/03), March of Dimes Prize in Developmental Biology (2005), Nobel-díj az élettan és az orvostudomány területén (2007) Oliver Smithies és Martin Evans társaságában, American Heart Association Distinguished Scientist Award (2008), American Association of Cancer Research Lifetime Achievement Award (2015).
Kutatási területei: az egér korai fejlődésének molekuláris genetikai elemzése, az emlősök idegi fejlődése, humán genetikai betegségek egérmodelljeinek előállítása, génterápia, homológ rekombináció és programozott genomiális átrendeződések az egérben.