Lyman Beecher, (szül. 1775. okt. 12., New Haven, Conn.- meghalt 1863. jan. 10., Brooklyn, N.Y., U.S.), amerikai presbiteriánus lelkész az ébredési hagyományban.

1797-ben végzett a Yale-en, a connectoni Litchfieldben és Bostonban töltött be lelkészi állást, melynek során ellenezte a racionalizmust, a katolicizmust és az italforgalmat. Figyelmét a nyugati evangelizáció felé fordította, és az újonnan alapított Lane Teológiai Szeminárium elnöke lett az ohiói Cincinnatiben (1832-50), ahol egyúttal új lelkészi állást is vállalt (1832-42). A bostoniak által szigorúnak tartott kálvinizmusa a nyugati presbiteriánusok számára annyira enyhének bizonyult, hogy eretnekség miatt bíróság elé állították, de zsinata felmentette.

Beechert egy kortársa “Amerika minden más emberénél több eszének atyjának” nevezte. Három házasságából született 13 gyermeke közül Henry Ward Beecher és Harriet Beecher Stowe szerzett hírnevet. Öt másik, korukban jól ismert gyermeke volt: Catharine (1800-78), a női oktatási mozgalom vezetője; Edward (1803-95), lelkész, főiskolai elnök és rabszolgaságellenes író; Charles (1815-1900), Florida közoktatási felügyelője; Isabella (1822-1907), a nők törvényes jogainak bajnoka; és Thomas (1824-1900), az egyházi élet modern városi körülményekhez való igazításának korai szószólója.