A Laz férfi viselete, amely a pontusi görög viselethez hasonlít. Forrás: A lácok, akiket a lácoknak neveztek el: Wikipédia.
A laz (vagy lazi) egy etnikai csoport, amely elsősorban a Fekete-tenger partvidékének délkeleti sarkában él. Dimoszthenész Oikonomidész pontuszi görög tudós szerint a lazok a Kaukázus vidékével rokonok és onnan származnak. Ez nemcsak általános megjelenésükből, hanem nyelvükből (lazuri) is kitűnik, amely a grúz nyelvvel rokon. Mind a laz, mind pedig a grúz nyelvek az ibériai (kartveli) nyelvcsaládhoz tartoznak. A laz viselet hasonlít mind a törökhöz, mind a pontusi göröghöz, ami zavaró lehet, amikor megpróbáljuk megkülönböztetni őket.
A laz nép történelmét néha nehéz meghatározni. A laz a különböző törzsnevek közé tartozott, amelyek a Kolkhisz néven ismert, rosszul körülhatárolt földrajzi területen léteztek, amely a Kr. u. 1. században úgy tűnik, hogy Észak-Abháziától egészen Trebizondig terjedt.
Ma úgy vélik, hogy ma még 90 000 laz él Törökországban, akik közül 30 000-en beszélik anyanyelvüket, a lazurit. Grúziában körülbelül 30.000 laz él, főként Ajaria régióban. A nyelvnek nincs hivatalos státusza sem Törökországban, sem Grúziában, és nincs írásos szabványa. Törökországban a lazok elsősorban Trebizondtól keletre élnek Pazar(Atina), Rize és Hopa környéki falvakban.
A lazokat néha a szannoi (vagy tzannoi) népcsoporttal hozzák kapcsolatba, akiknek a neve Samsun, Dzsanik (vagy Tzaniki) szanjaként maradt fenn. A grúzok a lazokra C’an (Sannoi/Tzannoi) néven hivatkoznak, azonban úgy tűnik, hogy valamikor a C’anok és a lazok között szétválás történt.
A Laz (Lazika) Királyság
A Laz királyság a Kr. u. 4. században kezdődött, amikor a Laz királyi ház elszakadt Rómától és kikiáltotta függetlenségét. Ennek során egyesült egy sor kisebb kolkhiszi uradalommal, ezzel a Nyugat-Kaukázus számos népét alávetve uralmuknak. A királyság fővárosa Tsiche-Gozi volt, más néven Αρχαιόπολη (magyarul: ókori város). Az uradalomhoz tartozó további városok voltak még Diszkuriada, Phasis, Rizounta, Kutais és mások. Közvetlenül a királyság megalapítása előtt (Kr. u. 3. század) a Kolkhisz név használata megszűnt, és a görög és római szerzők a Lazik nevet kezdték használni. A nép Egrisi néven emlegette nemzetét, és ebből származik a Migrelian szó. A Kr. u. 4. század 2. felében más népek, például az apsili, az abasgi és a szvani is beolvadtak a királyságba, bár addig mindannyian megőrizték függetlenségüket.
Lazika térképe (Kr. u. 300 körül). Forrás: Lajos, Lajos, Lajos, Lajos, Lajos: Wikipédia.
Történelmi említések.
A Kr. u. 6. században Lazisztán királya, Tsathios meglátogatta Konstantinápolyt és keresztény lett, majd királyságát a Bizánci Birodalom védelme alá helyezte, hogy megvédje a szomszédos népek betöréseitől. Ugyanebben az időszakban a perzsáknak sikerült megszerezniük Lazisztán felét, míg a másik fele továbbra is a bizánciak befolyása alatt állt. A Kr. u. 6. század után Lazisztán keleti része Grúziához került, míg a nyugati rész a Káldia-téma részét képezte.
A Komnén dinasztia idején Lazisztán nyugati része a dinasztia része lett. Egyházi szempontból Lazisztán nyugati része a trebizondi egyházmegye fennhatósága alá tartozott, amely az “Exarchos pasis Lazicus” címet használta rá. Az oszmán hódítás (1461) után minden lazisztáni áttért az iszlámra, ami azt mutatja, hogy addigi keresztény hitük színlelt volt. A törökök a görögök és a laz között világos és helyes különbséget tettek, amikor rájuk utaltak, a görögöket “rum”-nak, a lazokat pedig egyszerűen “laz”-nak nevezték.
Az oszmán időkben Lazisztán saját különálló területté (szanjak) vált, egy kormányzó igazgatása alatt, aki Rizaion (Rize) városából kormányzott. Az ő címe Lazistan Mutasserif volt; más szóval Lazisztán kormányzója. A lazisztáni szanjakot kazakokra osztották, nevezetesen Ofi, Rizaion, Athena és Hopa kazakjaira. A lazisztáni szanjak volt Törökország legkeletibb régiója. A szanjak a trebizondi vilajethez tartozott.
Giorgos Kandilaptis-Kanis ponti görög tudós így írja le a lazistánt: “A lazoknak saját etnikumukkal, nyelvükkel, szokásaikkal és folklórjukkal egyáltalán semmi közük a pontusi görögökhöz és a törökökhöz sem. Illetlen és önző népnek tartják őket. A körülményekhez képest engedelmesek és az akkori uralkodók titkos fegyvere voltak”. A lazoknak nemcsak hogy semmi közük a pontusi görögökhöz, de amikor alkalom adódott rá, nem haboztak üldözni őket.
A lazokat megkülönböztette a tenger iránti szeretetük. A 19. század végén és egészen a 20. század elejéig ők voltak a Fekete-tenger keleti régiójának legrettegettebb kalózai. 1806-ban a Laz kalózok inváziót hajtottak végre Oinoi (Trk: Unye) ellen. Lakói Meletios püspök vezetésével elhagyták a várost, és Szinopéban kerestek menedéket.