Görög mitológia >> nimfák >> Hyades

A HYADES a Hyades csillagkép öt csillagának nimfái és az égitestet hordozó titán Atlas lányai voltak. Miután testvérüket, Hyast egy oroszlán megölte, a könnyező Hyadok a csillagok közé kerültek. Csillagképük helikális beállása novemberben az esős évszak kezdetét jelzi Görögországban, és erről a nimfákat “az esősöknek” nevezték el.”

Nonnosz szerint a Hyadok azonosak voltak a Lamidákkal, Dionüszosz isten dajkáival. Szorosan azonosították őket a Nysiádokkal és a Nymphai Naxiaival, az isten más állítólagos dajkáival is. A Hyadok rokonságban álltak a Naiades Mysiai-okkal is, akiknek meséje egy Hyas nevű testvért helyettesít egy Hylas nevű szeretővel.

HYÁDOK CSALÁDJA

SZÜLŐK

ATLAS & PLEIONE (Hyginus Fabulae 192)
ATLAS & AITHRA (Musaeus Frag, Hyginus Astronomica 2.21, Ovid Fasti 5.164)
HYAS & BOIOTIA (Hyginus Astronomica 2.21)

NEVEK

PHAISYLE, KORONIS, KLEEIA, PHAIO, EUDORE (Hesiodos Astronomica 2)
PHAESYLA, KORONIS, AMBROSIA, POLYXO, EUDORA (Hyginus Fabulae 192)
AMBROSIA, EUDORA, AESYLE (Eustathius Homérosz Iliászáról 1156)

ENCYCLOPEDIA

HY′ADES (Huades), azaz az esős, a nimfák egy osztályának neve, akiknek számát, nevét és származását a régiek különböző módon írják le. Szüleik Atlas és Aethra ( Ov. Fast. v. 169, &c.), Atlas és Pleione (Hygin. Fab. 192), vagy Hyas és Boeotia (Hygin. Poet. Astr. ii. 21 ); mások pedig apjukat Oceanusnak, Melisseusnak, Cadmilusnak vagy Erechtheusnak nevezik. (Hygin. Fab. 182; Theon. ad Arat. Phaen. 171; Serv. ad Aen. i. 748.) Thalész két, Euripidész pedig három Hyades-t említ (Theon, l. c.), Eustathius (ad Hom. p. 1156) pedig háromnak, nevezetesen Ambrosia, Eudora és Aesyle nevét adja meg. Hyginus (Fab. 182) viszont Idothea, Althaea és Adraste neveit említi; Diodorus (52. v.) pedig Philia, Coronis és Cleis neveit. Más költők ismét négyet ismertek, Hésziodosz (ap. Theon. l. c.) pedig ötöt: Phaesyle, Coronis, Cleeia, Phaeote és Eudora. (Vö. az öt különböző nevet a Serv. ad Virg. Georg. i. 138; Hygin. Fab. 182, 192.) A Hyadok közös száma azonban hét, ahogyan a nevüket viselő csillagképben megjelennek: Ambrosia, Eudora, Pedile, Coronis, Polyxo, Phyto és Thyone vagy Dione. (Hygin. Poet. Astr. ii. 21 ; Hesych. s. v.) Pherecydes, a logográfus, aki csak hatot említett, dodonai nimfáknak nevezte őket, és Zeusz által kijelölt dajkáknak, hogy Dionüszoszt felneveljék. Ebben a minőségükben nevezik őket nysaeai nimfáknak is. (Apollod. iii. 4. 3. §; Ov. Fast. v. 167, Met. iii 314; Serv. ad Aen. i. 748; Eustath. ad Hom. p. 1155). Amikor Lükurgosz veszélyeztette Dionüszosz és társainak biztonságát, a Hyadok, Ambrosia kivételével, a csecsemő istennel együtt Thetiszbe vagy Thébába menekültek, ahol Inóra (vagy Junóra) bízták, Zeusz pedig azzal fejezte ki háláját, hogy megmentették fiát, hogy a csillagok közé helyezte őket. (Hygin. Poet. Astr. ii. 21.) Mielőtt így megtisztelték őket, öregek voltak, de Dionüszosz kérésére Medeia újra megfiatalította őket. (Hygin. Fab. 182; Ov. Met. vii. 295.) Dodona nimfáiként egyes hagyományok szerint ők nevelték fel Zeuszt. (Schol. ad Hom. Il. xviii. 486.) A történet, amely Atlasz lányaivá tette őket, arról szól, hogy számuk tizenkettő vagy tizenöt volt, és hogy először ötöt közülük a csillagok közé helyeztek Hyades néven, a hét (vagy tíz) másikat pedig később Plejádok néven, hogy megjutalmazzák őket a testvéri szeretetért, amelyet testvérük, Hyas halála után tanúsítottak, akit Líbiában egy vadállat ölt meg. (Hygin. Fab. 192; Ov. Fast. v. 181 ; Eustath. ad Hom. p. 1155.) Nevüket, Hyades, a régiek apjukról, Hyasról, vagy Hyesről, Dionysos misztikus vezetéknevéről származtatják; mások szerint pedig az égbolton elfoglalt helyükről, ahol a görög U betűre emlékeztető alakot alkottak. A rómaiak, akik a hus, a disznó szóból származtatták, a nevet Suculae-vel fordították (Cic. de Nat. Deor. ii. 43.); de a legtermészetesebb levezetés a Wein, az eső szóból származik, mivel a Hyades csillagkép, amikor a Nappal egy időben kelt fel, esős és viharos időt hirdetett. (Cic. lc.; Ov. Fast. v. 165; Horat. Carm. i. 3. 14; Virg. Aen. iii. 516; Gell. xii.)

Forrás: Gell. xii: Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology.

Klasszikus irodalmi idézetek

HYADES NYMPHS

Hesiodos, Astronomy Fragment 2 (from Scholiast on Aratus 254) (ford. Evelyn-White) (görög eposz Kr. e. 8. vagy 7. század) :
“Zeusz pedig a csillagokká tette őket, amelyeket Hyades-nek neveznek. Hésziodosz a Csillagokról szóló könyvében elmondja a nevüket : “Nymphai (nimfák), mint a Khariták (Chariták, Gráciák), Phaisyle és a dús koronájú Kleeia és a szépséges Phaio és a hosszú köntösű Eudora, akiket az emberek törzsei a földön Hyades-nek neveznek.'”

Pseudo-Hyginus, Fabulae 192 (ford. Grant) (római mitográfus C2. Kr. u.) :
“Atlasnak Pleione vagy egy Oceanidától tizenkét lánya volt, és egy fia, Hyas. A fiút megölte egy vadkan vagy oroszlán, és a nővérek, akik gyászolták őt, belehaltak ebbe a bánatba. A csillagok közé elsőként került ötnek a bika szarvai között van a helye – Phaesyla, Ambrosia, Coronis, Eudora, Polyxo -, és testvérük nevéről Hyadesnek hívják őket. Latinul Suculae-nak hívják őket.
Mások azt mondják, hogy mivel az Upsilon betű alakjában vannak elrendezve, ezért hívják őket Hyades-nek; mások szerint azért hívják őket így, mert esőt hoznak, amikor felkelnek, mert az eső görögül hyein.
Vannak, akik szerint azért vannak a csillagok között, mert ők voltak Liber atya dajkái.”

Pseudo-Hyginus, Astronomica 2. 21 :
“Kelet felé néz, és az arcát körvonalazó csillagokat Hyades-nek nevezik.”
Ezek, mondja Pherecydes, az athéni, Liber dajkái , szám szerint heten, akik korábban a Dodonidáknak nevezett nimfák (nimfák) voltak. Nevük a következő : Ambrosia, Eudora, Pedile, Coronis, Polyxo, Phyto és Thyone.
Azt mondják, hogy Lükurgosz elűzte őket, és Ambrosia kivételével mindannyian Thetishez menekültek, ahogy Aszklépiadész mondja.
De Pherecydes szerint Liber-t Thébába vitték, és átadták Ino-nak, és ezért Jupiter azzal fejezte ki köszönetét nekik, hogy a csillagképek közé helyezte őket.”

Pseudo-Hyginus, Astronomica 2. 21 :
“A Plejádok (sok) Musaeaus szerint azért kapták ezt a nevet, mert Atlas és Aethra, Oceanus leánya tizenöt leányt szült nekik. Ötöt közülük Hyadesnek neveznek, mutatja, mert testvérük Hyas volt, egy ifjú, akit nővérek nagyon szerettek. Amikor őt egy oroszlánvadászat során megölték, az említett öt, állandó siránkozásnak átadva magát, állítólag elpusztult. Mivel halála miatt rendkívül gyászoltak, ezért nevezik őket Hyades-nek. a maradék tíz a testvéreik halálán töprengett, és magukra hozták a halált; mivel így talán ugyanezt a gyászt élték át, Plejádoknak nevezték őket. Alexander azt mondja, hogy azért hívták őket Hyades-nek, mert Hyas és Boeotia lányai voltak, Pleiades-nek, mert Pleio, Oceanus lánya és Atlas szülöttei.”

Ovid, Fasti 5. 164 ff (ford. Boyle) (római költészet Kr. e. C1. – Kr. u. C1.) :
“Amikor a sötétedő szürkület bevezet az éjszakába, a Hyades egész nyája feltárul. A Bika arca hét tűzsugárral ragyog, melyeket a görög tengerészek Hyades-nek neveznek esőszavukból. Egyeseknek Bacchus dajkái voltak , másoknak Tethys és az öreg Oceanus unokái. Atlasz még nem vállalta az Olümposz terhét, amikor a szép, szemet gyönyörködtető Hyas megszületett. Óceánusz lánya, Aethra, őt és a nimfákat (nimfákat) időben szülte, de Hyas született meg először. Míg szakálla friss volt, a szarvasok rettegve reszkettek előtte, a nyúl pedig szívesen látott préda volt. De amikor az évek megérlelték férfiasságát, szelíden összezárt a bozontos oroszlánnal és a vaddisznóval. Felkereste az ellett oroszlánlány búvóhelyét és ivadékát, és véres prédája lett a líbiai fenevadnak. Anyja zokogott Hyasért, szomorú testvérei zokogtak, és Atlasz, akinek nyaka a világot vonszolná. A nővérek jámbor szeretetben felülmúlták mindkét szülőt, és elnyerték a mennyországot. Nevüket Hyasról kapták.”

Nonnus, Dionysiaca 14. 143 ff (ford. Rouse) (görög eposz C5. Kr. u.) :
“A vízi Neiádok (Naiádok) . . akiket az emberek Hyadesnek neveznek, a Lamos folyó ivadékai. Ők játszották a dajkáit annak a csecsemőnek, akit Zeusz oly boldogan hozott világra, Bakkhosznak (Bacchus) .”

A KONSTELLÁCIÓS HYADOK

Hésziodosz, Művek és napok 609 ff (ford. Evelyn-White) (görög eposz Kr. e. 8. vagy 7. század) :
“De amikor a Plejádok és Hyadok és az erős Orion elkezdenek lenyugodni , akkor ne feledd, hogy a szezonban szántasz.”

Pseudo-Hyginus, Fabulae 192 (ford. Grant) (római mitográfus, Kr. u. C2.) :
“Egyesek szerint azért hívják őket így, mert esőt hoznak, amikor felkelnek, mert az eső görögül hyein.”

Ovid, Fasti 5. 164 ff (ford. Boyle) (római költő Kr.e. C1. Kr.u. C1. Kr.u.) :
“Amikor a sötétedő szürkület beköszönt az éjszakában, a Hyadok egész nyája feltárul. A Bika arca hét tűzsugárral ragyog, melyeket a görög hajósok esőszavukból Hyadesnek neveznek.”

Cicero, De Natura Deorum 2. 43. 111 (ford. Rackham) (római retorikus, Kr. e. C1. század) :
“Fejét csillagok sokasága díszíti : “A görögök Hyades-nek szokták nevezni őket”, mert esőt hoznak, aminek a görög neve hyein, míg a mi népünk ostobán Suculae-nak (szopós disznók) nevezi őket, mintha a Hyades név a ‘disznó’ szóból származna, nem pedig az ‘eső’ szóból.”

Seneca, Medea 311 ff (ford. Miller) (római tragédia C1. Kr. u.) :
” Még senki sem tudta olvasni az égboltot és használni a csillagokat, amelyekkel az égbolt tele van szőve; még a hajók sem tudták elkerülni az esős Hyadokat; még az oléniai kecske tüzei sem.”

Seneca, Medea 767 ff :
” Hangom parancsára Phoebus megállt az ég közepén, és a Hyadok, varázsigéim hatására megmozdulva, bukásra inognak.”

Valerius Flaccus, Argonautica 5. 408 ff (ford. Mozley) (római eposz C1. sz.) :
“Ott áll a vaskos Atlasz az Oceanosban, a hullám dagad és törik a térdein; de maga az isten a magasban siet fényes paripáival az öreg testén át … hátul kisebb kerékkel követi húgát és a zsúfolt Plejádokat és a tüzeket, amelyeknek fürtjei csöpögő esőtől nedvesek.”

Statius, Silvae 1. 6. 21 (ford. Mozley) (római költészet C1. Kr. u.) :
“Ilyen áradatokkal ostromolják a viharos Hyadok az esőben feloldott Plejádok földjét”.

A HÍDÁK NEVEI

FORRÁS

Görög

• Hésziodosz, Művek és napok – görög eposz C8. – 7. v. e.Kr. e.
• Hésziodosz, Csillagászati töredékek – Görög eposz Kr. e. 8. – 7.

RÓMA

• Hyginus, Fabulae – Latin mitográfia Kr. e. 2.
• Hyginus, Astronomica – Latin mitográfia Kr. e. 2.
• Ovidius, Fasti – Latin költészet Kr. e. 1. sz.Kr. e. – Kr. u. 1.
• Cicero, De Natura Deorum – latin retorika Kr. e. 1.
• Seneca, Médeia – latin tragédia Kr. u. 1.
• Valerius Flaccus, Argonautica – latin eposz Kr. u. 1.
• Statius, Thebaid – latin eposz Kr. u. 1.